Mi alapján választottad ki az orvosodat?

koalány: Mivel a „régi” nőgyógyászom egy idősebb doki volt, aki már nem vállalt szülést, újat kellett választanom. A húgomat kérdeztem meg, akinek már van gyereke, mert ő ismert fiatal orvosokat a MÁV kórházból. Két elérhetőséget adott meg: mindkettőjüknek saját honlapja is van, azokat nézegettem, és fel is hívtam az egyiküket.
Fiatal, kedves orvosról van szó, mindvégig az tetszett benne a legjobban, hogy iszonyú nyugodt (nem az a „pánikoltatós” fajta), és mindent meg lehetett vele beszélni. Emellett fiatal kora ellenére szakmailag is nagy a tapasztalata: édesapja is nőgyógyász, és külföldön is sok tapasztalatot szerzett, pl. Japánban is dolgozott.
Mikor elkezdtem hozzá járni, kiderült, hogy már nem is a MÁV-ban dolgozik, hanem a tőlünk kissé távolabbi Szent János Kórházban. De mivel nagyon szimpatikus volt, és elégedett voltam vele mindvégig, nem zavart, hogy messzebb van a kórház.


Niki: vidéki SZTK, az évi rákszűrések alatt szinte megismerhettem az összes praktizáló szülész-nőgyógyászt.
Mindenképp fiatal orvost szerettem volna, férfit, olyat, akire ha ránézek, nem fog el a félelem, hogy minden hónapban meg fog vizsgálni. (A lapátkezektől rettegek.) Továbbá magánrendelésekre szerettem volna járni, és az se hagyott hidegen, milyen UH gépe van. Így döntöttünk a dokim mellett, és maximálisan elégedett voltam vele.
Kedves volt, figyelmes, a vizsgálatok alatt nem éreztem feszélyezve magamat, tudtam, hogy neves orvos, génközpontban is dolgozik, 3/4D-s UH gépe volt, így minden alkalommal a 15. héttől láthattam így is a picit, ez nekem megnyugtatóbb volt. A 36. héttől hozzá járhattam CTG-re, a kombinált teszt ingyen járt a pácienseinek.

Milyen volt az első UH?

Niki: Röviden, csodálatos érzés. :o) 2 héttel a késés utánra kaptunk időpontot, pont Apa születésnapjára. Én voltam az első páciens, azonnal mehettem vizsgálatra és kukucskálásra. Egyből kiszúrtam a kis foltot. Bár már 8 hetesnek kellet volna lennie, még csak 5-6 hetes volt, de a szívcsöve már pulzált. 2 héttel később mentem újra UH-ra, akkor már dobogott is a pici szíve. Csodálatos volt hallani a dobogást, és látni, hogy 2 hét alatt is mennyit fejlődött már.

koalány: Amikor először mentem el nőgyógyászhoz, hogy megerősítse a terhességem (ő még nem a választott dokim volt), rögtön ultrahangra vitt. Emlékszem, felfeküdtem az asztalra, és alig tette rám azt a kis vizsgáló „kütyüt”, már megállapította: „Egyértelműen látszik, hogy terhes”. A kis „képecske”, ami akkor készül, az első képem gyermekemről: kb 5 hetesen és 5 naposan, mikor még alig csak egy pici pontocskának látszik. De már dobogott a szíve! Ez volt az első ultrahang, és még számos követte.

Mik voltak a terhességed első tünetei?

koalány: Teljesen olyan volt, mintha megjönne. Feszültek a melleim és fájt a hasam. Bár reménykedtem benne, hogy terhes leszek, ezek a tünetek alapján biztos voltam benne, hogy meg fog jönni. Ám csak teltek a napok, és semmi. A fájdalom viszont erősödött, éjszakánként azt hittem, leszakad a méhem. (Mint később kiderült, ez azért volt, mert ilyenkor a méh tartó szalagjai nyúlnak, és ezt éreztem. És mint kiderült, édesanyámnál is ezek voltak az első jelei, mikor engem várt. )

Amikor már öt napja késett, akkor vettem egy terhességi tesztet, ami rögtön pozitív lett. ☺

Nálam így kezdődött tehát.

Niki: Mivel Gyerkőc tervezett baba volt, így én már az ovuláció után próbáltam tüneteket keresni magamon. Szinte reménykedtem egy kis émelygésben, egy kis fáradtságban. Míg mások ilyenkor enyhe görcsökről tudnak beszámolni, én semmit se éreztem. De mégis éreztem, hogy ott kell lennie. ;o)
Az egyetlen tünetem az volt, hogy a melleimet nagy, kék erek hálózták be, amik addig nem voltak láthatóak. És ennyi. Bár, ezeket lehetetlen volt nem észrevenni, nem gyanakodni, reménykedni, annyira "kék" lettem. :o)